(teológiai tanár, Czeglédi Péter, lévai ref. lelkész leszármazottja)
Az emléktáblát a Czeglédy család nevében dr. Czeglédy Pál és dr. Czeglédy Mária, a gályarab prédikátor leszármazottjai leplezték le.
Kedves Gyülekezet, amikor emléktáblát készülünk leleplezni, eszünkbe juthat Kányádi Sándornak egy másik emléktábla avatása kapcsán született verse: „A világnak olyan szögeletin élünk, Ahol csak holtunkban adják ki a bérünk!” (Kőkoporsó). Bizony, most kiadjuk a mi hithőseink bérét, és elmondjuk: gályarabjaink hitvalló bátorsága, szilárd hite és hazájuk szeretete immár átrajzolta a mi lelki arcunkat is. Ezeket a jegyeket valamiképpen mi is magunkon hordozzuk. Ott viseljük, amikor őseink biblikusan hitvallásos magatartását fölvállaljuk, amikor megvalljuk magyarságunkat, és nem hagyjuk el a szülő földünket, vagy amikor komor idők gonosz indulatainak emberei önazonosságunk megtagadására akarnak kényszeríteni, s amikor minden lehetetlennek látszik, és ha még az állampolgárságunktól is megfosztanak bennünket, mint a lévai gyülekezet lelkipásztorát, akkor is kitartunk a lelkiismeretünk kiáltása mellett, miként azt a gályarab őseink tették: mert „töviseken át vezet az út a rózsákhoz!” – amint Czeglédi Péter testámentuma szépen kifejezi.
