Czeglédi István (1620–1671), kassai lelkész
Az erdélyi II. Rákóczi György fejedelem egyik diplomatája, ő is temette. Az 1660-as években sok hitvitában vett részt a kassai jezsuitákkal ellen, jelentős számú hitvédelmi iratot adott ki. Sok üldöztetésben volt része, börtönzés és kínzás után 1670-ben Pozsonyba indult a perére, de Nagyszombat határában meghalt. Halálára emlékverseket írtak a kortársai és utolsó, posztumusz kötete elé illesztve jelentették meg ezeket.
- fia Péter (1642–1688), lévai lelkész, gályarab;
- és másik fia, Pál (1659–1712), bihardiószegi ref. lelkész, érmelléki esperes;
- második felesége volt Köleséri Mihály özvegye, Kalmár Anna, akinek Pál lett ebből a házasságból a fia, az előzőből pedig id. Köleséri Sámuel (1634–1683), aki később a váradi Collegium tanára, majd tokaji, debreceni lelkész, és ugyanott esperes lett. Az ő fia volt ifj. Köleséri Sámuel (1663–1732), a 18. század legismertebb polihisztora, lelkész, orvos, mineralógus, az 1717-es bibliakiadás korrektora. Egyik veje pedig Hodosi Sámuel (1654–1748), a dunántúli ref. egyházkerület püspöke. Utóbbitól ismerjük a gályarabság jeleneteit rajzon, melyek S. Varga Katalinnak a pozsonyi per jegyzőkönyvét megjelentető könyvét díszítik.
- Czeglédi leszármazottjaiként tartják magukat számon a 20. századból: Czeglédy Sándor (1883–1944), Kálvin és Kuyper műveinek és a bibliának hiteles fordítója volt.
- előbbinek a fia: dr. Czeglédy Sándor (1909–1998), debreceni gyakorlati teológiai prof. és családja,
- előbbi lánya: dr. Czeglédy Mária és annak férje, dr. Gaál Botond, debreceni dogmatika prof.