„Kocsi Csergő Bálint a pápai oskola rektora volt, amikor a pozsonyi vésztörvényszék elé idézték, majd 1674-ben gályarabságra hurcolták. Szabó Előd tatai református lelkész kiemelkedőnek tartja, ahogy Kocsi Csergő visszaemlékezéseiben szenvedéseiről írt. A fő üzenet, hogy ő és társai Jézus Krisztusért vállalták a szenvedést. „Fel szoktam tenni magamnak a kérdést: én vajon képes lettem volna rá?” – töpreng Szabó Előd a hitükért a gályarabságot is vállaló prédikátorok sorsán.
Szenci Száki Jánost is Pozsonyba idézték, ám ő hite megtagadása helyett a száműzetést választotta. Családja ugyanis megszenvedte az üldözést. A Komárom közelében található Ekelen szolgáló lelkész fiát, Száki Jánost egy koncepciós perben elítélték és 1672-ben kegyetlen kínzásokat követően kivégezték.”https://portal.kre.hu/index.php/1744-en-vajon-kepes-lettem-volna-ra-galyarabok-emlekezete-5-resz.html (2024.10.18.)